Reaktivitás és félelem – nem minden az, aminek látszik!
Mi az a reaktivitás? ("túlérzékenység")
A reaktivitás az, amikor a kutya egy viszonylag kis ingerre (annyira szubjektív, hogy mit titulálunk kicsi meg nagy ingernek…) túl erős reakciót mutat. Mondhatjuk úgy is, hogy túlreagálja a helyzetet. Ilyet látunk például, amikor egy kutya megugatja az elhaladó biciklist, babakocsit…stb.
Sajnos sokszor hiszik azt az emberek, hogy a reaktív kutyák agresszívek. Pedig ez az eltúlzott reakció nem igazi támadás. Ezek a kutyák nem akarnak senkinek sérülést okozni, sőt egyáltalán nem szeretnének konfliktusba kerülni a reakciót kiváltó dologgal…
Ellentmondásnak tűnik, nemde? Valójában nem ők döntik el, hogy így viselkedjenek. Ez egy ösztönös túlélési taktika („fight or flight”). Ha a kutya úgy érzi, nem tud menekülni, vagy máshogy nem tudja megoldani a helyzetet, megpróbálja elhitetni az ijesztő dologgal, hogy ő félelmetesebb és nem érdemes vele kikezdeni. Legtöbb esetben igazán hatásosan tudnak blöffölni, hiszen a félelmetes dolog mindig elmenekül! Ez természetesen erősíti a viselkedést, legközelebb is ezt fogják csinálni.
Inger (biciklis, gördeszka, autó, futó, másik kutya…stb) -> Reakció (ugatás, morgás, előrelendülés…)
A reaktivitás hátterében legtöbb esetben félelem és stressz lapul. Ennek gyökere lehet: túlérzékenység, nem megfelelő szocializáció (ingerszegény környezet, vagy az ellenkezője: jól szocializált, de nem tanulta meg az illemet a kutya), rossz élmény, testi probléma, öröklött hajlam, fajtajelleg…
Maga a reaktív viselkedésarzenál tartalmazhat ugatást, morgást, előrelendülést az inger felé, csattogást (ez nem harapás) és egyéb jelzéseket.
Minden kutyánál van egy ingerküszöb, amit túllépve a viselkedés irányíthatatlanná válik. Automatikusan bekapcsol a túlélési mód, és az agy minden fölösleges tényezőt kizárva csak és a kulcsingerre koncentrál és magára a túlélésre. Ilyenkor figyelni/tanulni se tud a kutya, ez számára vészhelyzet. Ebben az esetben hiába várjuk el, hogy ránk figyeljen, vagy hiába büntetjük, mert nem fogadott szót, nem érünk el vele mást, csak rosszabbodik a viselkedés.
Mit tehetünk akkor?
Folytatása következik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése